Drabik Illés
(Kardos
András)
Ha a 4-es Labort említünk, vele kell kezdeni!
Véleményem szerint a 4 - es profil alakítás nagy része az ő érdeme. Lehet, hogy elfogultsággal vagyok vádolható de Illés az akiről a vicc és az ugratás történet (amiben ő mindig szívesen vett részt, — jóakaratúan) nem meríthető a negatív értéktartományból, magyarul nem tudok olyan történetet felidézni amelynek csattanója kifigurázható furcsaságából, vagy jellemi felület kaparás után felszínre hozható poént exponálhatna ki!
Mint IV- es labor „ősalapító" 1953 - tól hosszú ideig egyengette a labor történetét.
Mindenki irányában és mindenkor csak a legjobb indulatú segítőkészségre emlékeszem részéről a hosszú, közvetlenül együttöltött évek alatt. Nem akarok a „túldicsérés" vádjába kerülni, de mintegy utolsó, lakmusz — indikátorként használható érvem támogatásaként hozom fel: én sohasem hallottam (és azt hiszem más sem), hogy Halász Noémi valaki kollégáról valaha is mást mondott volna, mint rosszat! De meg ő sem tudott soha Illésről rosszat mondani!
A szakmában töltött hosszú évek alatt, saját bőrén tapasztalva a bénító anyag és alkatrész ellátás igen silány színvonalát, óriási igyekezettel és lelkesedéssel látott hozzá a megoldáshoz és a „nomen est omen", nevének prófétai megjelenítésével először a „MARA" (Minta Alkatrész Raktár) nagyszerű gondolatának megvalósításán dolgozott és mivel erre tere sokkal több nyílt máshol, mint a HIKI - ben az EMO - hoz ment át.
Ez nem a HIKI és a IV - es laborból való
dezertálás volt, hiszen a még mai napig is élő évenkénti „Akár HIKI, akár Nem
HIKI, Volt egyszer egy IV-es Labor" találkozó is
az ő érdemi szervezése, hiszen ő az egyik alapító tagja és nyugodtan
állíthatjuk, hogy a "IV - es Labor Örökös Megbecsültje".
Valkó Iván Péter
(Kardos András)
VIP, A Tanár úr, Péter vagy egyszerűen Valkó!
Hogy „az a IV - es labor” olyan lett amilyen, legnagyobb százalékban az ő érdeme, mint ahogy fejétől bűzlik a hal, avagy fejével gondolkodik akinek van hozza tehetsége.
Jó vezető volt, az általa legfontosabbnak vélt szempont, a humanitás alkalmazásával vezette munkatársait. Liberálisan kezelte az ügyeket és nemcsak mint magasan képzett tudományos alkotó de avatottan pedagógus és munkatársait szerető és értük kiálló valaki volt.
Érdekes ellentétként párosult benne az átlagnál magasabb intelligencia, a majdnem mindenre kiterjedt olvasottság és műveltség és a jóformán kamaszkori esetlenség és félszegség!
(Műveltségére jó példa, hogy egy alkalommal öt fiatal mérnök kísérelt meg válaszolni egy könyvben összegyűjtött ezer műveltségi kérdésre. A helyes válaszok száma kb.75% volt. Amit nem tudtak megválaszolni, azt VIP mind megválaszolta. [A szerk.])
Vidám és nyugodt természete (soha nem hallottam kiabálni, vagy dühösnek látszani) és a nevetés nála egy élmény volt mind önmaga számára, mind a körülötte lévők számára, mert amit ő nevetésnek gondolt az mások fülének egy krónikus légcsőhurutban szenvedő öreg tyúk kotkodácsolásaként hangzott! Ezért aztán az ő társasságában elhangzott viccek (ha azok valamennyire jók voltak, hogy öt meg tudtak nevettetni, akkor hosszas nevetési hullámot váltottak ki, mert a többiek nem csak a vicc poénján, hanem Valkó kotkodácsoló nevetésen nevettek hosszasabban!
Szerette az embereket és az emberek kategóriájában különösen a Nőket! Ha Zergényi szavaival élnek azt mondanám, hogy ő egy nagy pinabubus volt ! De ez így nem igaz. Senki előtt nem maradhatott titok a közte és titkárnője H. Noémi között fennálló kapcsolat. Sajnos emiatt Noémi feljogosítottnak érezte magát úgy viselkedni, mint a „főnök korlátlan akaratának kinyilatkoztatója” – a saját kis elképzeléseivel bővítve.
Ez a szituáció olyannyira tűrhetetlenné vált, hogy Noémit a vagy a 3-as, vagy az adócső laborba helyezték.
Azonban Valkó nők iránti szeretetet bizonyítja , hogy ha ő valamit igen nagyszerűnek vélt, azt így írta le : Gyerekek, tudjátok ennek a valaminek a megismerése felért egy szexuális élménnyel!
Amerikai (hivatalos) látogatásából való visszatértekor kérdéseinkre, a privát élménybeszámoló alkalmával a sok érdekes dolog említése mellet egy számára nem vidám mondatot is közölt velünk.: Tulajdonképpen a számomra majdnem hogy úti célként kitűzött feladatomat nem sikerült végrehajtanom! Úgy tértem vissza, hogy nem sikerült meg csak egy fekete hölgyet se megkefélnem!
Egy alkalommal fiatalkori, az Izzóban töltött ifjú mérnök éveiről beszélt. Egy alkalommal az ő feladata volt az Izzóba látogató vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőméltósága kalauzolása és érdeklődésének csillapítása — ha a főméltóságú úr kérdezne valamit.
A nagylámpa gyártásban egy „Lumen” mérő gömb volt demonstrációs célból ki — vagy be — állítva. Mikor a készülék közelébe értünk — mesélte Valkó — én összeszedtem minden bátorságomat és így kezdtem a bemutatást : „főméltóságú úr, most nézzen bele a gömbbe!”
Amikor a szenzációs hír kirepült az „űrbe” — Gagarinnal együtt — és a rádió közölte, hogy az űrhajó föld – űr kommunikáció jelei közönséges rádióvevővel is fogható akkor Kovács Feri (D.II.) olyannyira belelkesedett ezen, hogy a laborban levő hagyományos vevővel kísérelte meg fogni az adást.
Itt az alkalom egy nagyszerű ugratásra! Egy szignálgenerátort mikrofon jellel modulálva a szomszédos szobából az űrhajó adását imitáltuk (Gagarin magyar hangja Kocsis Miklós volt.) A fadindges recsegő jeltöredékeket Feri észlelte.(Gólya Margit — Sz.U. – ban végzett jó orosz nyelvtudással rendelkező diplomázó) — megjegyezte „ez a Gagarin nem orosz!!!") Ennek ellenére Feri igen belelkesedett és diadalüvöltéssel adta tudtára mindenkinek sikerét! Annál nagyobb volt a kiábrándulás, mikor meg tudta a valóságot!
(A történeti
hűség kedvéért: amikor ez a történet lejátszódott, Gagarin már a földön volt.
[A szerk.])
Valkó másnap értesült a „viccről”. Amint megtudta,
rendkívüli laborgyűlést hívott össze és meg soha nem láttam ilyen komornak (egy
kivétellel, amikor engem próbált kimosni a szarból
sikertelen disszidálási kísérletem feletti fegyelmi tárgyalásomon!).
„Kedves kollegák” kezdte. Amikor ti azt gondoltátok, hogy egy jó heccet csinálunk egy igen súlyos tévedést követtetek el. Minden ilyen vagy hasonló dolgot a jövőre nézve sem fogok tolerálni. Az oka ?
Évekkel ezelőtt, mikor a Tungsram gyár német katonai ellenőrzés alatt állott, hasonló vicc miatt a Német Parancsnokság kivégzési ítélettel sújtott. Nem szeretnek ostoba félreértések miatt életeket elveszteni!
VIP - pel való első találkozásom is megér egy misét!
Mikoron felvételiztem a 4- es laborba, jelezték, hogy nem tudnak végleges választ adni, mert a laborvezető Tanár Úr nincs jelen. (Nagyon elkeseredtem, mert az előző munkahelyemtől nem volt könnyű eltávoznom és elkeserített, hogy még egy alkalom kell ahhoz, hogy kiderüljön alkalmasságom, vagy az ellenkezője.)
Az Izzó 17 épületéből kimenve a kapu közelében megláttam egy férfit, akiről feltételeztem, hogy a „Tanár Úr". Volt bátorságom megszólítani és valóban helyes volt a tippem ő volt az. (Az egyetemről nem ismerhettem, mert TTK - s voltam, ő pedig a Műegyetemen oktatott.) Jeleztem, hogy távollétében nem tudtak nyilatkozni a felvételemről. Mire ő: „keressünk egy helyet ahol beszélgethetnénk!" Ez a hely végül is a motozó volt.
Vártam a műszaki kérdéseket, de ezek elmaradtak. Két „fontos" kérdésre emlékszem: „a Műegyetemi Vágó nem rokona?" közöltem, hogy ilyen nevű rokonom csak a feleségem és gyerekeim, mert ez magyarosított név. Mire ő: „ az övé is!” (Ez 1958-ban történt és 2000-ben kiderült, hogy aki nem rokonom, az a feleségem első férjének unokatestvére, szegről- végről tehát mégis rokon.)
A második — és talán a
sorsomat is eldöntő — kérdés volt: „maga párttag?" Igenlő válaszomra
megjegyezte: „én nem vagyok, de ha maga az, az jó, nagyon jó!" Ezzel el is
dőlt a felvételem. (Ezek után mondja valaki, hogy a párttagság nem volt előny!!![A szerk.])
Fischer Ferenc
(Kardos András)
A „klasszikus" négyes labor életébe való visszapillantás teljesen csonka volna, ha Franci hiányozna emlékkönyvünkből!
Fisher Ferenc az "HIKI Elektroncső" laboratóriumába beépített, az Egyesült Izzó „Alkalmazási Laboratóriuma" kinevezett vezetőjeként másik pár (pl. Kemény Ádám, Kaposvári Béla . . ) munkatárssal együtt került a 4-es laborba. Későbbiek folyamán, az „alkalmazási labor" megszűntével ők a 4-eslabor tagjaivá váltak és Franci, mint Valkó helyettese tevékenykedett.
Ebben az időben az Egyesült Izzó éppen technikai és tudományos életének BSÁi (Béka Segge Alatti) korszakát élte, aminek egyik oka az Izzó élére kinevezett vezérigazgató lehet, hogy prímásnak jó volt de mint egy hajdani élmezőnyben egzisztáló híradástechnikai nagyüzem vezetőjeként nem túl dicsőségteljesen szerepelt. Az egyetlen, amit „magas" fokon művelt a hozzá nem értő dilettantizmus volt, a nap nagy részében az Izzó utcáin rohangált és „lézengő Ritterekre" vadászott és ha elkapott egy sétálót, karját megragadva felelősségre vonta : „maga mit csinál; itt, miért nincs a munkahelyén?" szemrehányással.
Természetes következménye volt az ilyen vezetési gyakorlat mellet a munkaerkölcs olyan mértékű színvonala, hogy ezt reprezentálóan ideidézek egy-két ezt bizonyító esetet!
- A legnagyobb mértékű
csőlopás: a Teleki téri zúg piacon fillérekért lehetett kapni bármilyen
elektroncsövet. A rendőrség nyomozása végül is kiderítette, hogy a
csöveket ezerszámra az Izzó csatornanyílásába eresztve, azokat a Dunába
ömlő betorkoló kifolyásnál horgászhálóval kihorgásszák és a Telekin árúba bocsátják!
- Franci
elbeszélése után: Az Izzó Műszaki Tanácsa a Katódmassza kritikán aluli
minőségének megjavítását tűzte napirendre.
Előzőleg egy éjjeli műszakban, a
katódmassza előállítását végző két munkásnő egyikére rájött a pisilhetnék. A
munkahely a régi épület igen barátságtalan környezetű egyik helységében volt és
a hölgy félt kimenni. . . „Tudod mit" javasolta társnője, „ott az a nagy
üst,(tele katódmasszával!) pisiljél bele!"
A Műszaki Tanács a vizsgálat folyamán furcsa dolgot tapasztalt. Az egyik üstből vett minta minősége kielégítő volt, míg a másik üstből vett minta elfogadhatatlan!
A nyomozás megállapította a pisilés okozta minőségjavulást!
A Műszaki Tanács nem analizáltatta a vizelet kémiai hatását, hanem ezt a határozatot hozta : ezentúl bele kell pisilni a katódmasszába!
(A katódmasszával kapcsolatos
további kérdéseket lásd nálam! [A szerk.])
Valószínűleg
az így szerzett ismeretek és benyomások hatással voltak Franci
vezetési stílusára, amely a teljes liberalizmus jegyében foganatosíttatott. Nem
volt „Nem" válasz Franci felé intézett semmilyen
irányú kérésre. Pl. ha valaki gondosan megépített „fusiját"
kockázat nélkül ki akarta vinni a gyárból Franci szó
nélkül aláírta a szállítólevelet a „Remix-be"
való berendezés kiszállítására.
Mint egyéniség színes, kiváló humorérzékkel rendelkező, jóindulatú (szintén nőket kedvelő) volt. Egyéniségének speciális „charm"-ot kölcsönzött utánozhatatlan, tehát ezért mindenki által utánzott beszéd ill. kiejtési stílusa és e miatt lett ő Fránci!
Berlinben született a „Zoo" mellet és valamikor 20 éves korában tanult meg magyarul a jellegzetes németajkú kiejtés kissé raccsoló és a magán hangzókat meghosszabbító alkalmazásával.
Az „ismeretségünk" kezdetén csodáltam elbeszéléseit az ő „görögországi Wehrmacht katona idejéből mesélve, hogy ilyen figyelmeztető táblák álltak mindenütt : „Ahtung! - Német katona vigyázz! A görög borok nagyon erősek és a görög nők nagyon veszélyesek!"
Csak később kezdtem gondolkodni a történetek igazmondásat illetőleg, hogyan lehetett Franci a Wehrmacht tagja húszéves zsidófiú létére? Ez volt az ő szatírája!
Egy alkalommal visszajövet a csoportosan szokásos ebédelésből a 17-es épület liftjében oltári bűz kíséretében utaztunk. Kiszálláskor Franci megjegyezte: „Gyerekek ébbé a liftbe bészorúlt egy fing!"
Egyik „Duna átúszás" alkalmával Franci és Nellike, az akkori labortitkárnő jelenlétében (aki viszont férfikedvelő volt és állandóan átlátszó nylon blúzt viselt, amely teljes őszinteséggel engedte látni az ő igen tetszetős melltartó nélküli melleit) egy kielboottal kísérte az úszókat. Mi, akik úsztunk, röviddel az indulás után csak azt hallottuk ki a csónakból: „De Nélike! - eresze el a fütyimet, így igazán ném tudok évezni!"
Minden jó „heccben" benne volt és még főnöki pozícióját is hajlandó volt az ügy érdekében alkalmazni, hogy a hecc jól süljön el.(Pl. a már Márkus János által említett Magdó Pista esete az obszcén telefonnal).
Örökérvényűen fennmaradt mondata, az egy műszaki értekezleten Kőműves felé adresszált látszólagos dicséretként hangzó javaslatra : „hát ném is mond olyán nágy hülyeséget az igázgató úr!"
Óriási tehetsége volt kihasználni a rossz kiejtése által kamuflázsolt mondataiba burkolt sértő igazságot, amely első pillanatban jóformán hízelgésnek tűnt!
Nagy hecc volt, amikor a HIKI meghívta Brachfeld Sigfriedet egy előadásra. Az előadó szavainak befejeztével (előzetes terv szerint) Franci felállt és kérdést intézett Brachfeld Sigfriedhez, aki első pillanatban száját tátotta és azt hitte, hogy ki akarják őt csúfolni a hozzá kérdést intéző, öt tökéletesen utánozó felszólaló által!
Az első dermedt pillanat után Sigfried kivágta magát a bajból és villámgyorsan németre váltott át! Akkor Franci ugyanolyan folyékonyan szintén németül vál1szolt vissza, Siegfried lerohant az emelvényről, Franci nyakába borult és könnyes szemmel ismételgette : „Szervusz Bruder! Hát Te is Berlinben a Zoo mellet születtél!"
(Akik nem ismerték: Brachfeld Siegfried a magyar rádió német tudósítója volt, és ragyogó humorú, aki gyakran szerepelt a rádiókabaréban. Saját bevallása szerint "apanyelve" a magyar. Orgánuma és kiejtése teljesen megegyezett Franciéval. [A szerk.])
Mint manapság már így mondhatóan: „Két külföldre szakadt hazánkfia" közül én, mint egyik nem találkoztam vele az ő németországi „repatriálása" óta, bár szerettem volna, ha az „akár HIKI, akár nem" találkozón még találkoztunk volna! (Sajnos nem, mert egyiken sem vett részt. Egyetlen alkalommal látogatott Pestre, akkor külön összegyűltünk tiszteletére.[A szerk.])
Csupán Stollman úr — már Franci halála utáni pár szavában — szellemét meglebbenni éreztem, aki a következőket mesélte nekem:
Franci bácsi nagyon jó volt hozzám. Sokat segített nekem de egy dologban majdnem megjártam! Egyik nap Münchenben Franci azt kérdezte tőlem :
„Ándris, ugyé Té élváltál?" .. igen, válaszoltam Neki.
„Nem tennél meg egy ápró szivességet?" . . .hogyne Franci bácsi . . . -válaszoltam. „Té Ádris, itt ván éz a Noémi. Most jött ide Nemetországbá és nágy ségitség volná Néki, ha Te élvennéd őt féleségűl!"
Hát mivel én se köpni, se nyelni nem tudtam, mondta „Ándris", Franci magyarázólag még hozzáfűzte: „Hát nem kéll, hogy Té ákármit is csináljál Vele.
Csák védd él, áztán égy hónap múlvá már él is válhatsz tőlé!”
Mivel, úgy látszik arcomról erre az utólag elhangzott kiegészítő magyarázat hatására sem rítt le a túláradó lelkesedés, Franci ezt mondta: „ná jó, há nincs hozzá kédved, hat ném kéll mégcsinálni."
Lábjegyzet:
Aki meghallgatná a fent említett Brachfeld Siegfridet kattintson ide!