Gulyás Jenő
(Kardos András)
...akinek becsületes
neve Gulyás Jenő volt (és még van).
Bár időrendi sorrendben nem illik bele a sorba de ha humorról beszélünk Jencinek ebben a kategóriában
jelentős és különleges fenntartott páholyhely az alkalmas pozíció. A körülötte
lévők sohasem tudták eldönteni, hogy mikor beszél komolyan és mikor viccel. Ez
adta meg az ő különleges „sárm” - ját és karakterét,
mint a jó póker játékosnak, akinek arcáról soha nem lehet sejteni bemondásai
igazi mivoltát! Nekem az az érzésem, hogy Jenő
mindent komolyan gondolt, amit mondott és ezt ő nem humornak szánta.
Mivel ő Kompi uralkodása alatt került a IV -
es laborba és az ő apósa a Kompi volt főnöke a KGM Híradástechnikai
Igazgatóságról, Jenő mintegy „védett státuszban” levő privilégiumot elvezett de ezzel ő sohasem élt vissza!
Humora határozottan a fahumor, speciálisan a
„bükkfa” kategóriát képviselte. Gátlásai nem voltak a szókimondás területén és
nem tartózkodott a legobszcénebb kifejezések alkalmazásától
sem de az adott szituációban ez teljesen odaillőnek hatott. az
egyik legeklatánsabb példa: a „K” épület egyik irodahelységében elhelyezve
négyen voltunk. Nagybányai - Nagy Éva (ki ismert
volt prűdségéről), Saufert Jancsi, Jenő és én. Éva a
nagytáblás rajzasztal föle hajolva, egy elnyúló mozdulatnál elszellentette
magát. Mindenkiben megállt az ütő és a levegő megfagyott körülöttünk! Mindenki
Évára vetette tekintetét és csak azt láttuk, hogy egy bíborvörös vérhullám
kúszik fel a nyakán és mintegy teljesen jégszoborra fagyva a mozdulatlanság
állapotában maradt.
Ebben a helyzetben Jenő egy háromszorosra
növelt hangerejű másik szellentést produkált és jó hangosan bekiáltotta a
drámai csendbe: „Kontra, Negyvenszáz!”
Nagy Éva kirohant a szobából és csak másnap
jött be dolgozni.
Saufert Jancsi felesége gyereket várt, az esemény
bekövetkeztekor Jancsi telefonon megkapta a várva várt hírt, a gyerek
egészségesen megérkezett. Mindenkinek örömmel újságolta. Jenő megkérdezte tőle;
fiú vagy lány?”
Kislány, mondta János. . . „
„Na és” kérdezte Jenő „megtartjátok?”
Mivel nekem Balatonfüreden volt egy kis
„hétvégi kutya-ólam és Jenőnek hasonló Révfülöpön, egy nap átjöttek hozzám a
kb. 12 éves fiával — aki manapság „Jehova Tanújává” vált és nem tart
kapcsolatot „bűnben élő” szüleivel —, horgászni. Mivel az én bungalóm a
hegyekben volt a vízhez lejutni a városi buszt vettük igénybe. Meleg nyári
délután, a busz felig üres. Egymás mögötti egyes üléseken ülve, a gyerek, Jenő
és én sorrendben, kibámultunk az ablakon. Lehetett látni, ki mit figyel. Jenő
és én egy gusztusos, barnára sült, rövid sortot viselő csinos hölgyet
figyeltünk, Jenő fia a hölgytől nem messze parkoló, tűzpiros nyitott Ferrarit.
Amikor Jenő észlelte, hogy a gyerek mit néz,
egy óriási csattanó nyaklevest helyezett el a nyakán és jó hangosan ráordított:
„ A nőt nézd, ne a kocsit, Te hülye!” Utána
magyarázatként hozzátette: „nem akarok buzit nevelni a
fiamból!”
Amikor a tóhoz érkeztünk esteledet, kiültünk
a stégre és vártuk a halakat, de azok nem jöttek. Félóra múltán Jenő ismét egy
óriási fülest csattantott fia nyakara és ráüvöltött: „fogjál halat!” . . A
gyerek kétségbeesett tekintettel nézve rá, nyakat behúzva válaszolt: „mit
csináljak, nincs kapás, nem jönnek a halak!” - - „Nem érdekel” mondta Jenő
„azért hoztalak magammal, hogy halat fogjál, akkor neked kutya kötelességed
halat fogni!”
Legutóbbi IV - es labor találkozón a Sport
vendéglőben megérkezésekor szó nélkül mellém ülve és mintha 5 perccel azelőtti
beszélgetésünket folytatta volna egy a résztelt máj elkészítésének új receptjét
közölte és otthagyott a szokásos módon elköszönve tőlem: „csókolom a seggedet”.
Nagybányai Nagy Éva
(Kardos András)
Mivel Jenő a „közösen szellentünk”
gyakorlattal Nagybányai Nagy Éva, később Pálfi Attiláné, jelenleg Ignácz
Istvánné szellemét idézte fel, pár mondatban — úgy érzem - meg kell róla is
emlékeznem.(nem érdemli meg, hogy kihagyjuk őt a „Parnasszusba” azaz a
hallhatatlanságba való helyezésből!)
Ő mindig egy kissé (?) sznob
volt. Büszke a „Nagybányai” előnévre.
(Apja egy különc festőművész
aki különcségét pl. a híres késkanálvillájával is
demonstrálta. Egy evőkanalat egy madzaggal a zakója hajtókájának gomblyukába
kötött és a kanalat a szivarzsebében tartotta. A kanál egyik oldalsó íve ki
volt élesítve, mint a kés vágó éle és a homlokzati
kisebb íve be volt irdalva három rövid villafoknak.
Bármilyen étkezeskor, társaságban is ő csak
ezzel evett, kihúzva szivarzsebéből, a madzag elég hosszú volt az étkezéshez. A
levest kanalazta a homorúság maradékával, a húst elnyiszálta az élesített
részével és a kihegyesített villafokra feltűzte a kívánt falatot. Étkezés után
az evőszerszámot tisztességesen lenyalta és visszahelyezte a szivarzsebbe.)
Egy alkalommal mindannyiunk egyik kedvenc
írója, P. Howard egyik légiós regényéről beszéltünk (A Három Testőr Afrikában).
Én megemlítettem, hogy nekem ez meg „eredetiben” van meg, ezalatt
az eredeti, piros fedelű pengős regény kiadását értettem. Éva halálosan
komolyan kérdezte: „ne mondja Bandi, eredeti angolban?”
Ez időtől származódik az „abszolút” viccek
Évára adaptált — ki az abszolút sznob — vonatkoztatása. Az az
abszolút sznob aki a „sírhantot is szőr Hantnak ejti
és aki P. Howardot is eredeti angolban olvassa!
Kaposvári Géza
(Kardos András)
Lukas, Luksi
Bár már eddig is szó esett –és igen gyakran –
Luksiról, azaz Kaposvári Béláról, azonban nem volnánk
történelem hűek, ha ők a “Robi”(Goldman Róbert) nélkül említenénk csupán!
Ők ketten, majdnem a Lojzi
- Ádám páros színvonalán mozogtak azzal a különbséggel, hogy nem egymás ellen,
hanem egymásért lengették a lobogót.
Biztos lehettél benne, ha
valahol az egyik feltűnt, hogy nemsokára megjelenik a másik is, még ha ez a
megjelenés azzal is járt, hogy az aktuális ugratásért kijáró “jutalmat” is
kellet megosztani, azaz a másik is kapott egy-két fülest, vagy fenéken rúgást
de senki nem tartotta ezt igazságtalannak, mivel, ha az egyik benne volt,
valamiképpen a másik is , benne kellet, hogy legyen, ha nem is mint aktív
végrehajtó de mint a kitervelésben való csendestárs.
Valaki egy képet montázsolt
le, amely két igen csintalan kinézetű csimpánzt ábrázol és a kép „LUKSI és
ROBI” felirattal hosszú ideig közszemlére tétetett ki, mindenki nagy
tetszésére, beleértve a képen lévőket is.
Luksival kapcsolatos történetem:
A laborban divatos volt a
„fusizás” is. Egy alkalommal maratott névtáblát akartam magamnak készíteni. A
polírozott és fazettázott rézlemezt parafinnal vontam
be és ebből véstem ki a nevem, hogy majd így kerüljön a marószerbe ez
előkészített névtábla. A hétvégére került erre sor. Hétfőn — mikor is maratni
akartam — szerencsémre észrevettem, hogy a parafinból kivésett nevem —
helyenként — átlátszó lakkal vannak fedve, így a további munka értelmetlenné
vált. Közreműködő természetesen Luksi volt.˙(A
szerk.)
