ELEKTRONCSŐ / ELEKTRONIKUS (IV–es) Laboratórium
(Drabik Illés)
Három célkitűzéssel lehet röviden
összefoglalni a laboratórium tevékenységét:
A
tevékenységből következik, hogy a létrehozandó szervezetnek igen szoros együtt
működést kell kialakítani az alkatrészgyártóval, – vagyis az Egyesült Izzóval –
és a jelentősebb alkatrész felhasználó vállalatokkal (pl. Orion, Videoton, BHG, BEAG, stb.)
Mivel a HIKI
megalakulásakor nem rendelkezett megfelelő telephellyel, szerencsésnek volt
mondható a kezdeti években az Egyesült Izzó telephelyén történő elhelyezés. A
vezetési szinten kialakított közvetlen személyi kapcsolat, a Laboratórium
vezetőinek és egyes munkatársainak Egyesült
Izzós munkahelyi tapasztalata kedvező volt. Ugyancsak előnyt jelentett,
hogy a Laboratórium igénybe vehette az Izzó egyes gazdasági szolgáltatásait
(pl. anyagraktárak, szakműhelyek stb.)
Gyakorlatilag az Elektronikus Laboratórium
1953. áprilisától szerveződött Valkó Iván Péter laboratórium vezető irányításával. Nehézséget jelentett a
korszerű műszerek beszerzése, hiszen az akkori gazdálkodási körülmények az éves
előre tervezést követelték meg, azonnali importra gondolni sem lehetett. Élni
kellett az alkalmi lehetőségekkel, és kiemelten kell visszaemlékezni a
munkatársak leleményességére, tenni akarására. Közismert, hogy a kutatómunkában
az egyik legfontosabb mérlegelési tényező az idő, hiszen erős a verseny. Az Elektroncső Laboratórium tevékenységét
úgy volt célszerű kialakítani, hogy az egyes kutatási témákhoz szükséges
vizsgálati eszközök, megvalósítandó mérőberendezések létrehozásában közvetlen
kapcsolat legyen az elméleti, és a megvalósító szakemberek között.
A már hivatkozott időtényező szükségessé
tette sokoldalú kivitelezési technológia létesítését (pl. forgácsolás,
nyáklemez készítés, felületvédelem stb.). Ezt a szemléletet lehet gazdaságossági
szempontból vitatni, de a laboratóriumi “deszkamodell” szintjének túllépése
könnyebbé tette a szükséges reprodukciók megvalósítását.
Néhány kutatási témakör az indulás
időszakából:
Az
elektronikának megjelenése és gyors elterjedése az iparban valamint más
gazdasági ágazatokban kiemelt fontosságúvá tette az alkatrészek
megbízhatóságával összefüggő kérdések vizsgálatát. E témakörökben jelentős
munkát végeztek: Valkó Iván Péter, Bródy György, Fischer Ferenc, Hidas György, Ernst
Lajos, Kemény Ádám.
Az Elektroncső Laboratórium a félvezetők
alkalmazását elősegítendő az első öt évének kutatási eredményeit,
tapasztalatait a széles szakmai nyilvánosság elé tárva:
Néhány
esemény, a magyar elektronikai ipar történetéből, amelyben az Elektroncső Labor
munkája is közvetve benne volt. 1954–ben megindult a
magyar tv kísérleti adás a Széchenyi hegyről. Az Orion fejlesztette ki a magyar
vevőkészüléket. Kapcsolat volt a Labor és az Orion fejlesztői között.
A HIKI Bródy Laborban az ötvenes évek vége
felé elkészült a magyar fejlesztésű rétegtranzisztor szovjet küszöbtípus
alapján: P6A–P6D típusjelzéssel. 1959–ben Bodó Zalán, Szép Iván és Szigeti György
megosztva Kossuth díjat kapott a
félvezető technológia területén elért kutatási eredményekért. 1958–ban az Egyesült
Izzóban beindult a kísérleti tranzisztorgyártás. A C fejlesztő munka egyre
intenzívebbé vált és 1967-ben akkor korszerű nyugati Si-planár
tranzisztor gyártása kezdődött BFY33–34 típusjelzéssel.
Az Elektroncső
Labor kutató
munkája általában a fejlett külföldi elektroncső és félvezető típusokkal
kezdődött, figyelemmel kisérve, támogatva a hazai küszöbtípusok fejlesztését,
majd felhasználva azokat. Együttműködés a kutató és gyártó szervek között vagy
eseti konzultációk, vagy szerződésben meghatározott tevékenységek formájában
történtek. Volt egy időszak, amikor az Egyesült
Izzó személyi állományába tartozó munkatársak az Elektroncső Laboron belül létrehoztak egy „Alkalmazás” munkacsoportot a hatékonyabb kutatás –
gyártásfejlesztés problémáinak megoldása végett.
TOVÁBB, VAGY VISSZA A TARTALOMJEGYZÉKHEZ