Kőműves Frigyes (1906 – 1990)

Kőműves Frigyes a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet alapító igazgatója volt. Jómódú, művelt pesti polgári zsidó családba, azaz a szerb királyi ékszerész negyedik gyermekeként született Kornhauser Frigyes néven 1906. április 14.-én. A lényegesen idősebb testvérek – így Kornhauser Irén, az első pesti orvostanhallgató-nő -- mellett felnövő ifjú a Galilei kör tagja volt, ettől kezdve egész életére fennmaradt az az elkötelezettsége, hogy személyes aktivitással is részt kívánt venni az emberi élet javítása érdekében folytatott társadalmi mozgalmakban.

A család az első világháborúban elszegényedett, emiatt érettségi után a művelt és széles látókörű fiatalember elhelyezkedett az Egyesült Izzóban, rövidesen Aschner Lipót személyi titkára lett. Aschner hamar felismerte a fiatal Kornhauser Frigyes tehetségét és hozzásegítette, hogy – munka mellett -- beiratkozzon a bécsi egyetemre. A bécsi egyetemen fizikát és filozófiát hallgatott, 1930-ban fejezte be tanulmányait. Ebben az időszakban, Bécsben vált kommunistává. Az egyetem elvégzése után visszatért az Egyesült Izzó újpesti gyárába és továbbra is Aschner környezetében dolgozott. Egy röpcédulázásban való részvétele miatt el kellett hagynia az országot. Bécsben gimnáziumi tanári munkát vállalt, majd egy gyárban dolgozott, 1934.-ben részt vett a bécsi munkás felkelésben Ekkor társai, részben az Ő anyagi támogatásával, a Szovjetunióba emigráltak, ő azonban úgy vélte, hogy ott diktatórikus módszereket alkalmaznak, ezért ő nem ment velük.

Az elkövetkező évek zaklatottsága jól jelzi, hogy nem tudott beilleszkedni a fennálló rendszerbe; a főbb állomások Norvégia, újra Budapest a Zwack gyár, Anglia, ahol ismét fényforrástechnikával foglakozhatott, e szakterületen is diplomát szerzett, Belgium, Franciaország. A belgiumi időszakban ismerkedett meg jövendő feleségével, majd megnősült. Az utóbbi két helyről a német megszállás miatt egyre délebbre menekült, majd egy szerencsés véletlen folytán Argentínába hajózott. Argentínában rövid idő múlva kapcsolatba került az Ericson céggel, amelytől kapott tőkehitel segítségével egy fényforráskutató intézetet hozott létre Buones Airesben. Az intézet sikeresen működött, számos a fényporok / fluoreszcens anyagokra vonatkozó szabadalmat jegyeztettek be. Társadalmi aktivitását jelzi, hogy ekkoriban a Dél-Amerikai Magyarok Szövetségének elnöke volt. 1944-ben lánya született, Ágnes.

1948-ban hazahívták, azzal hogy szükség van rá az Egyesült Izzóban. Argentínai egzisztenciáját felszámolta, házát eladta és pénzéért nagyobbrészt az itthon akkor még hozzáférhetetlen penicillint vásárolt, majd teherhajón átszelve az óceánt hazatért. A hazatérés után nevét Kőműves Frigyesre magyarosította. A penicillint átadva elhelyezkedett az EIVRT-ban. A Rajk-per mellett zajló ipari perek – Standart per, MAORT per – példáján sorba kezdték letartóztatni az EIVRT –ből is a külföldi kapcsolatokkal gyanúsíthatóakat, többek közt Kőműves Frigyest is letartóztatták 1949-ben. Ő nem volt hajlandó együttműködni a hatóságokkal, nem vallott önmagára, emiatt nem is ítélték el, “csak” Kistarcsára internálták. Felesége közbenjárására mintegy másfél év után szabadult, de még nem kaphatott munkát. 1952-ben az Országos Tervhivatalban dolgozott, de ez a munka nem vonzotta. A fényforráskutatást szerette volna folytatni, ezért még 1952-ben a Műszeripari Kutató Intézetben hőkezelő kályhát terveztetett és gyártatott le. Az volt a véleménye, hogy Magyarország gazdasági fellendüléséhez az elektronikai (akkori szóhasználattal: a híradástechnikai) ipar fejlesztése, ehhez pedig az alkatrész ipar magalapozása szükséges.

Kezdeményezésére 1953-ban létesítették a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézetet, amelynek fő feladatát éppen az alkatrész-technológiák, illetve az ezekhez szükséges technológiai és mérőberendezések fejlesztése képezte. Ugyanebben az évben a Nagy Imre kormány idején rehabilitálták. Életének ebből az időszakából származó képe mutatja be Kőműves Frigyest. A HIKI-t is megrázták azonban 1956 eseményei és az azt követő sokszor személyes leszámolások (ennek kapcsán többen megemlítették Gilicz Gézáné, az akkori személyzeti osztályvezető nevét), több tehetséges embert távolítottak el az Intézetből, ezeket nem volt képes megvédeni. Szakmai munkája elismeréseként 1957-ben megkapta fizikai tudomány kandidátusi címet.

Az ötvenes, illetve a hatvanas évek első felében folyamatos vitákat volt kénytelen folytatni részben a Kohó – és Gépipari Minisztériumban, részben a (MDP, majd MSZMP) pártközpontban, hogy megvédje az Intézet profilját, annak a korszerű irányokat jelentő termékek, azaz a félvezető eszközök, a nyomtatott áramkörök, a hibrid integrált áramkörök irányába történő kibővítését. 1966-ban az Intézet élére kinevezték Komporday Aurélt, akit még egy rövid ideig – igazgatóhelyettesként -- tanácsaival segített, majd 1968-ban nyugdíjba vonult. Az utolsó nyilvános szereplése volt 1968 októberében a 2. Megbízhatósági konferencia. Személyes tudása, intelligenciája, kedélyes, anekdotázó természete meghatározta vezetési stílusát. Kőműves Frigyes igazgatóságának időszakában kialakult az Intézet profilja, a liberális irányítás és a tudás, az eredményesség megbecsülésének légköre.

Egész életében hű maradt fiatalkori ideáihoz, éppen ezért elvetette azt a gyakorlatot, hogy egyesek (a hivatásos “forradalmárok” /pártmunkások) pénzért vettek részt a kommunista mozgalomban, ő maga ragaszkodott ahhoz, hogy az emberi élet célja az alkotó munka és nem a meggazdagodás. Rendszeresen megtette, hogy prémiumát a Vöröskeresztnek utalta át.

Nyugdíjas éveiben részben családjának élt, részben, a húszas-harmincas években szerzett osztrák nyugdíja révén, utazgatott. Jellegzetes külseje megragadta egy művész fantáziáját is, egy portré vázlat kitűnően mutatja be Kőműves Frigyest. Haláláig megőrizte független gondolkodásmódját, jó kedélyét, segítőkészségét. 1990. májusában rövid betegség után hunyt el.